Kismagos

Erdei iskola, oktatóközpont és szállás a Börzsöny kapujában…

Környezeti nevelés

Természetfürkész programok óvodásoktól a pedagógusokig…

Ökoturizmus

Élménygazdag túrák összhangban a természettel…

Virágzó vidékért

Helyi kézműves termékek, tájértékek, tegyünk a vidékért…

Magosfa kiadványok

Terepi határozók, pedagógus kiadványok, ökoturisztikai kiadványok…

Tavaszi madárdalárda a KisMAGosban

Sokan tapasztalhattátok már, hogy felerősödött a madárdal a kertekben és egyre többen csatlakoznak a kórushoz: a cinegék és a dalnak csak erős jóindulattal nevezhető szajkó-zajok mellé betársultak a fekete rigók, csuszkák, erdei pintyek, nemrégiben pedig az énekes rigók és mezei pacsirták is. A rendkívül enyhe tél miatt már korábban is tapasztalhattunk fészekrakó tevékenységet, most azonban már valóságos sürgés-forgás zajlik: a csuszkák a fenyők lehántolódó kérgét, a cinegék a mohákat, elhullajtott szőröket hordják serényen odvaikba. Mivel itt a Kismagosban egész télen etettük a madarakat, ezért itt is várták meg a tavaszt, reményeink szerint fészket is nálunk raknak!

Aki helyezett ki madárodút (fészkelő odút) kertjébe, most még elvégezheti a tél végi takarítást: az odúkban sok madár telel át, ennek nyomait érdemes egy erős faággal kikaparni. Ha azt tapasztaljuk, hogy madaraink már fészekanyagot hordanak az odúba, akkor viszont már elkéstünk a takarítással, inkább ne bolygassuk az otthonteremtés folyamatát.

Ilyenkor minden madár serénykedik az erőgyűjtésben is: gyakran láthatjuk a fakopáncsokat, hegyvidéki, erdei területeken a fekete harkályt, amint az odvas fatörzseken dolgoznak. A harkályok kopácsolása azonban nem csak a táplálék-keresésről szól! A hímek a minél hangosabb odúkészítési zajokkal (kalapálással, fúrással) igyekeznek odacsalogatni a tojókat és egyben fitogtatni erejüket más fajtárs hímek felé is. A harkályfélék ráadásul féltékenyen őrzik területük minden szegletét, amelynek határait ugyancsak hangos kopácsolással erősítik meg napról napra. A fekete harkály mindezt hangjelzésekkel is megtoldja: kiáltását kilométerekről hallani. Szinte hihetetlen, hogy a hangos kalapálás zajában az egyes fakopáncs és harkály-fajok (kis-, közép-és nagy fakopáncs, fekete harkály, zöld küllő a leggyakoribbak) el tudják különíteni saját fajtársaik hangjait: ennek titka az, hogy mindegyik faj más ütemben kalapál, ami eltérő hangerősséget és hangmagasságot eredményez.

Vannak madarak, amelyek művészi fészkükkel igyekeznek elkápráztatni a tojókat, ilyenek például az őszapók és a különböző poszáta-fajok. Akik azonban sem díszruhával, sem mesés fészeképítő-tehetséggel nem rendelkeznek (énekes és fekete rigók, fülemülék, pacsirták), azok elsősorban ének-tudásukat vetik be a párválasztási versenyben: a fekete és énekes rigók közül a rátermettebbek más fajoktól hallott dallamokat is beleszőnek énekükbe, legyen szó akár az ember fütyörészéséről, vagy akár a fülemülék bonyolult trilláiról. Érdekes megfigyelés a fülemüle énekének strófáit próbálgató fekete rigó: a túl bonyolult dallamoknak többször is nekifut, miközben jellemzően a bozótosban éneklő fülemüle fölött egy-két emelettel, pl. faágon, villanyvezetéken trónol.

A szajkó dallamok híján zajokat utánoz előszeretettel: kopog, kotyog, cirreg, nyávog, fűrészel, berreg, kattog, nyikorog, dudál, csilingel. Általa hallhatjuk az erdőben például a rozsdás hinta nyikorgását.

Kora tavasszal már felhangzanak az „első” sárgarigóénekek is: mindez természetesen csak füllentés, ugyanis valójában arról van szó, hogy a hazatérő seregélyek hozzák el Afrikából a csak május elején érkező sárgarigó hangját. A seregélyek a szajkóhoz hasonlóan különböző zajokat is énekükbe szőnek, azonban nem véletlen az, hogy könnyen utánozzák a sárgarigót, hiszen ez utóbbinak vajmi kevés köze van a rigókhoz, viszont annál több a seregélyfélékhez! Az énekes rigók gyakran utánoznak vándorútjaik során hallott madarakat is (pl. fürjet), előadásaikhoz pedig kifejezetten keresik a rivaldafényt. Legalább kétszer elismételt, lágy és kemény hangzókat gyors egymásutánban variáló hangsoraikat egészen nyár elejéig hallatják. A nagy kavalkádban az énekes rigó alkonyat előtt kezd énekébe, amikor már mindenki más nyugovóra tért, jellemzően egy meghatározó magaslati pontról (gyakran kiszáradt fa legfelső ágáról), ahonnan messzire hangzik áriája. Végeredményben az nyer a dalversenyben, akinek a legváltozatosabb és legeredetibb az éneke: ezért érdemes tehát más madárfajok énekéből is meríteni. A vörösbegy éneke bár nagyon dallamos és hívogató, de fészke inkább tákolmánynak mondható. Eme fogyatékosságát igyekszik kompenzálni azzal, hogy udvarláskor mindig úgy helyezkedik, hogy feltűnően vörös begyére essenek a napsugarak. A mi szemünkben minden szén-és kékcinege ugyanolyannak tűnik: nehezen tudnánk különbséget tenni hímek és tojók között. A cinegék azonban (illetve sok más madárfaj is, ahol ennek jelentősége van) érzékelik a fénysugarak UV tartományát is, ezért számukra a fajtárs tollazata fontos információk forrása. Az UV-fényben láthatóvá váló pofa-és szárnyfoltok alapján tudják azonosítani egymást, illetve elkülöníteni a hímeket a tojóktól. A széncinegék számára a mellsáv vastagsága szolgál fontos üzenettel: a vastagabb mellsáv viselője hím egyed, ráadásul minél nagyobb a vastagság, annál rátermettebb cinegével állunk szemben. Az az egyed tud ugyanis erősebb mellsávot növeszteni a vedlések során, amely jól táplált és életerős. Ez a tojók párválasztásában meghatározó szempont az ének változatossága és a fészkelőhely mellett.

A hollók februárban lejtik elegáns násztáncukat. Ilyenkor a szokásos hideg, fémes korrogó hívójelzés mellett lágyabb, „klong”-hangokat is hallattnak. Egy életre választanak párt. A duettezés pedig akár a repülésben (vízi madarak esetében a vízi táncban), akár az énekben a párkapcsolat erősítését szolgálja. Ma már a Börzsöny lábainál is gyakran hallhatjuk a hollók korrogását, magaslati pontokról megfigyelhetjük lélegzetelállító légi akrobata mutatványaikat.

Ha szeretnéd jobban megismerni a Börzsöny és a Duna-ártér madárvilágát, szeretnél madárhangokat tanulni, részt venni a madárodúzásban, figyelemmel kísérni a Kismagos madarainak családalapítását, vagy egyszerűen csak meglesni az erdei sürgés-forgást, különböző programokkal állunk rendelkezésedre!

Az első jelentkezők örökbe fogadhatnak egy madárcsaládot,  méghozzá úgy, hogy nevet adnak a család tagjainak. Az örökbe fogadott, elnevezett
madárcsaládokról és örökbefogadóikról fényképes híradást teszünk közzé
honlapunkon. Az örökbe fogadóknak és minden más érdeklődőnek segítünk
egy saját madaras napló elkészítésében is!