Ez most valami új. Úgy gondoltuk, kipróbáljuk, milyen, amikor nagyik és unokák ülnek az asztaloknál környezeti nevelés feladatokat oldva Kicsik és nagyik programunkban. Mi ismételtük önmagunkat, a résztvevők számára viszont ismeretlenek voltak a feladatok.

A váci Baptista Gyülekezet imaházában jártunk, ahol néhány lelkes nagymama hozta el unokáit március 10-e délután. A délelőtti iskola miatt sajnos kevesebben jöttek el a foglalkozásra, a résztvevők viszont jól érezték magukat.

Nagyik és unokák felelevenítették vízzel kapcsolatos élményeiket: van, akinek a kezét megharapta egy harcsa, van, aki alvó anyát maszatolta be iszappal és volt, aki nagyapónál járt a soroksári Duna-ágnál.

Egyik kisfiú előre sorolta a mennyiségeket a vödrös bemutatónál. Ott sorakozott a sós, a fagyott és a felszín alatti vizet jelző edény, mire eljutottunk az utolsó lépésig: szépen leszámoltuk a 10 cseppet tíz gyerek tenyerébe. És gyorsan hozzátettük, hogy a valóságban nem ilyen egyenletes az elosztás. Ha azt is be szeretnénk mutatni, akkor bizony, lenne, akinek több csepp jutna a tenyerébe, lenne olyan, akinek csak fél csepp, és többen lennének olyanok, akiknek egy cseppen kellene osztozkodniuk.

A vizes közmondások párosítása nagyon könnyen ment, hála annak, hogy a nagyik jól ismerték ezeket.

A vízfogyasztás csökkentésére itt is nagyon jó ötletek gyűltek össze. A vizes puzzle kirakása után beszélgettünk arról, miért fontos pótolni a leadott folyadékot, és nagyon markánsan kiderült, hogy csak a tiszta víz oltja a szomjat.

A vizes pohár hajtogatás itt sem maradhatott el. Sőt, az asztalon lévő kancsó tartalmával azonnal ki is próbálták a műveket!

Környezeti nevelés programunk végén itt is halacskát ragasztottunk papírból.

A „Kicsik és nagyik” projekt tematikus oldala: https://www.magosfa.hu/kicsikesnagyik/

A program a Földművelési Minisztérium Zöld Forrás anyagi támogatásával valósult meg.