Bármerre néztünk, messzire elláttunk. Minden zöld, mindenhol víz, e kettőt szakítják meg a bordós színű téglákból épített házak, na meg a szélkerekek. Amikor Apáczai ott járt, legfeljebb szélmalmokat láthatott. Igen, igen: Hollandiában jártunk!

Hollandiai táj

A „Tanuljunk a természettől – fenntarthatóbb jövő a természet ötleteivel” (Biolearning for the Future – Smart by Nature) c. projektünk keretében vettünk rész négy napos tanulmányúton a múlt héten. A projekt keretében fejlesztett biomimikri tananyag kipróbálását vállaló iskolákból vittünk el egy-egy tanárt, de csatlakozott hozzánk az MKNE elnöke is, aki egyébként nagyon jó környezeti nevelő. A projektpartnerek szintén tanárokat hoztak el, így találkoztunk cseh, holland és szlovák pedagógusokkal is.

A magyar csapat

Az első napon a projektpartnerek bemutatták azokat a tananyagokat (5-5 db nemzetenként), amelyeket különböző biomimikri példák kapcsán fejlesztettek. A résztvevők nemzeti csapatokban körbejártak a négy helyszínen, és kipróbálták a tananyaghoz kapcsolódó tevékenységeket, és meghallgatták a rövid magyarázatot.

A csehek a folyosó végére kifüggesztettek egy A4-es lapot, amelyen az erdőben elrejtett állatot kellett minél messzebbről megtalálni. Ezzel összehasonlítottuk a saját szemünket a saséval, hiszen egy sas, köszönhetően a szeme szerkezetének, már a folyosó végéről észrevette volna a rejtőzködő állatot.

A hollandok a molnárkák kapcsán a felületi feszültséget mutatták be: egy rajzszöget kellett óvatosan a víz tetejére helyezni. Majd szappan oldatot csepegtettek a pohárba, bemutatva, hogyan csökkenthetjük a felületi feszültséget.

A szlovákok a lótusz effektust szemléltették: két papírra kellett vizet csepegtetni. Az egyik papír beszívta a vizet, a másikon viszont kis cseppekbe rendeződött. Ez utóbbit előzőleg nanospray-vel fújták be, ami olyan szerkezetet hoz létre a felszínen, amely lepergeti a vizet.

Mi tojást adtunk a részvevők kezébe, és megkértük őket, hogy törjék szét a tenyerükben. Sok-sok meglepett arc mutatta, hogy senki sem gondolta volna, hogy nem is olyan egyszerű feladat ez. Persze, hiszen mi odakoccintjuk egy élhez, olyankor tényleg könnyen törik. (Egyébként mind a hat tojás megmaradt, és finom omletté alakult át az utolsó estén.)

És hogy mi a titka ezeknek az élőlényeknek? Bővebben a biolearn.eu honlapon lehet majd olvasni erről, várhatóan 2024 januártól.

A feladatok kipróbálása

Másnap a Kennemerduinen Nemzeti Parkba utaztunk. A látogatóközpontban három csoportra osztották a társaságot: az első a biomimikri kiállítást nézte meg, a másik feladatlapokkal felfegyverkezve a zöld jelzésű körutat járta végig, a harmadikat pedig vezető vitte sétára a dűnék közé, miközben több élőlényt mutatott be, amelyek a biomimikri szempontjából érdekesek azon a területen. Az egy-egy órás blokkokon egymást váltották a csapatok, így mindenki mindhárom foglalkozáson részt vett. Délután a tengerparthoz mentünk el, ahol a dűnék rejtelmeivel ismerkedtünk: több helyen átvágták a kezdő dűnesort, hogy a szél minél több homokot tudjon befújni a belső területekre, hogy még magasabbra nőhessenek a benti homokbuckák is. A kb. 5 km széles dűnesáv a tengerszint emelkedés esetén védi majd meg a belső területeket.

A dűnéknél

Harmadik nap az amszterdami botanikus kertbe (De Hortus) látogattunk el, ahol a kert dolgozói vártak bennünket. Nem csak látogatni lehet a kertet, de tartanak biomimikrivel kapcsolatos foglalkozást is iskolás gyerekeknek. Mi is részt vettünk egy ilyenen. Kis csoportokba rendeződtünk, és vezetők segítségével végig jártuk az ösvényeket és üvegházakat, közben megálltunk olyan növényeknél, amelyek már inspiráltak valamilyen találmányt. Ezután az egyik üvegházban berendezett „tanterembe” mentünk be, ahol már kikészítettek számunkra növényeket és eszközöket. A vezető megbízta a kiscsoport egyik tagját, hogy nézze meg a növényt és rajzolja le. A másikat azzal, hogy a nagyító segítségével vizsgálja meg. A harmadik a mikroszkópon keresztül ismerkedett a részletekkel, a többiek pedig próbálták megtalálni, hogy mitől van az a tulajdonsága. Majd a kiscsoport tagjai közösen ötleteltek, hogy milyen találmányt lehetne kitalálni ezzel kapcsolatban. A foglalkozás legvégén minden kiscsoport bemutatta a növényét és az általa inspirált találmány ötletet.

Délután a Biobased Creation nevű interaktív foglalkozást látogattuk meg, amely a Nemo Studio-ban kapott helyet. A foglalkozáson a jövő épületeit lehetett összerakni blokkokból és a falakat, illetve a tetejét bioalapú anyagokkal befedni. A végén a projekt kitalálói elmagyarázták, miért fontos, hogy bioalapú építőanyagokat használjunk, amelyek hulladékból készülnek, és lebomlanak a megfelelő eljárások során.

A vacsoránkat egy különleges étteremben fogyasztottuk el (TasteBeforeYouWaste). A non-profit üzemeltetésű étteremben önkéntesek főznek vegán ételeket. Az alapanyagokat a környék piacain áruló termelőktől szerzik be, mégpedig úgy, hogy megmentik a zöldségeket és gyümölcsöket a kidobástól. A nap végén ugyanis a termelők nem akarják hazavinni a megmaradt terményeiket, és kidobnák azokat a kukában. A szervezet önkéntesei olcsóbban felvásárolják és az így összegyűjtött alapanyagokból ízletes és változatos menüt kínálnak.

A botanikus kertben

Az utolsó napon Nieuwe Niedorp-ban, a St. Antonius iskolában jártunk. Ott a 8-9 évesek osztályával találkoztunk, akik a Saskia van den Muijsenberg által szervezett Biomikri Nap bemutatón vettek részt. A nap elején a partnerek mutatták be országaikat a gyerekeknek, majd az iskolások és tanítójuk azt, hogyan használják a szomszéd telken sarjadó „ici-pici erdőt” a nyelvtan órájukon. Ezután következett a biomimikri foglalkozás, ahol a gyerekek, hasonlóan a botanikus kert foglalkozásához, valamilyen természeti anyagot (csigaház, dióhéj, csalán, moha stb.) vizsgáltak meg, és a felfedezett tulajdonságok segítségével terveztek tárgyat, eszközt, épületet. Ebéd után kis csoportokban bemutatták mindenkinek, mire jutottak a biomimikri segítségével.

Mielőtt elindultunk volna a következő helyszínre, vezetett iskolabemutatón vettünk részt, ahol többet megtudtunk a holland iskolákról és oktatási rendszerről. Van mit eltanulni!

Délután Gabriela Dalhoeven építész tartott lenyűgöző és színes előadást arról, miért fontos a biomimikri a tervezésben, fenntarthatóságban, és hogyan lehet mindezt az építészetben felhasználni.

Az utolsó nap

A nap végén Richard Dawson és Sam Stier vezetésével közös értékelés tartottunk arról, mit tanultak a tanárok a hét folyamán, és hogyan tudják ezt kamatoztatni az óráikon.

Jól felépített, tartalmas négy nap van a hátunk mögött, amiből mindenki élményekkel és sok-sok információval, hasznos útravalóval tért haza.

A BioLearn projektről részletesebben itt és itt találnak információt.

Fotók: Borsay Levente, Czinkiné Mészáros Krisztina, Kurucz Márta, Neumayer Éva, Richard Dawson, Saly Erika

A projekt az Erasmus+ támogatásával valósul meg.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.