KEHOP 5.4.1. pályázat

Kismagos

Erdei iskola, oktatóközpont és szállás a Börzsöny kapujában…

Környezeti nevelés

Természetfürkész programok óvodásoktól a pedagógusokig…

Ökoturizmus

Élménygazdag túrák összhangban a természettel…

Virágzó vidékért

Helyi kézműves termékek, tájértékek, tegyünk a vidékért…

Magosfa kiadványok

Terepi határozók, pedagógus kiadványok, ökoturisztikai kiadványok…

VII. Ipolytisztítás – visszatekintés

P1610932 Az Ipolytisztítási akciót 2005 óta szervezzük azzal a céllal, hogy a folyó és a térség környezeti állapotán javítsunk, valamint pozitív példát nyújtsunk az itt élők számára.

Idén július 18. és 20. között valósítottuk meg szemétszedési akciónkat az Ipoly 40 km-es szakaszán. 20 önkéntessel dolgoztunk együtt, és munkánk „gyümölcse” 70 zsák szemét, valamint nagyobb tárgyak (pl. autólökhárító) lett. Sőt még a Cserge-malom romjait és pihenőhelyét is megtisztítottuk.

Munkánk nem következmények nélküli: mások és saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy évről évre kevesebb a szemét az Ipolyban. Ennek ellenére is van tennivalónk, mutatja ezt a mostani akció keretében összegyűjtött szemét mennyisége.

Akciónk jellegéről, sikerességéről legtöbbet a képek és a visszajelzések árulnak el.

Íme Gieszer Richárd képei: https://plus.google.com/photos/105795123065745552052/albums/6038519949521473537?banner=pwa

Két visszacsatolás az akcióról: „Nekem ez volt a 3. tisztításom és ez volt a legélvezetesebb. 🙂 Éljen a Magosfa! 🙂 Szeretnék jelentkezni örökös szemétszedőnek.” és „Nagyon köszönöm az Ipolytakarítási túrát, nagyon jó volt! Nagy élmény volt nekem. Érdekes volt, hogy mennyire eltérő emberek voltak, mégis valami a mélyükön nyilván egyforma volt, mert a csapat nagyon jól együttműködött.”

Karikátor (Mekkey Péter) írása a cikk végén található.

Köszönetnyilvánítások

DSCN9453Hálával tartozunk mindenekelőtt az akció önkénteseinek, így Bohus Anitának, Dobos Edgárnak, M. Gieszer Mónikának, Gieszer Richárdnak, Gizella Zoltánnak, Gruber Tamásnak, Hernádi Krisztina Nórának, Juhász Lillának, Kelemen Zoltánnak, Kovács Ágnesnek, Mekkey Péternek, Meszes Csabának, Mészáros Menyhért Mórnak, Pataki Ábrisnak, Pataki Barnabásnak, Pataki Nórának, Pataki Zsoltnak, Rózsa Gézának, Sólyom Barbarának és Szilágyi Artúrnak.

Köszönetet mondunk az Ipoly Menti Kulturális és Turisztikai Társaságnak, hogy ebéddel láttak el minket, valamint használhattuk az ipolyszalkai tájházat főzésre, tisztálkodásra, kulturális csemegék élvezetére. Nagyrabecsülésünket fejezzük ki Heil László, halőrnek, aki nem csak a vasárnapi halászlevünkről gondoskodott, hanem segített a szemét elszállításában is.

foldmuvelesugyi_miniszterium_logo-szinesVégül, de nem utolsósorban köszönettel tartozunk a Földművelésügyi Minisztériumnak, hiszen a VII. Ipolytisztítási akciót a 2013. évi Zöld Forrás program támogatásával valósítottuk meg.

 

Fotó: Juhász Lilla és Gieszer Richárd

Két évvel korábbi akciónkról készült videó itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=K1qRbl2LG6g

Ha szeretnéd, hogy máskor is szervezzünk folyótisztítási akciókat, úgy kérünk támogasd SZJA 1%-od felajánlásával a Magosfát! Köszönjük! Adószámunk: 18698714-1-13

———————————————————————————

Ipolytisztítás 2014

 

Végre, nagy nehezen elérkezett az ideje, majd villámgyorsan „átszaladt” rajtunk résztvevőkön a három nap.

Hál’isten, idén se forráshiány, se vízállási vagy időjárási anomáliák sem álltak az utunkba – így július 18-án reggel felkerekedtünk, és a Tésa-Vámosmikola között fekvő „alaptáborunkból” indulván megkezdtük az idei akciót.

Kenuinkkal a vízen haladva – esténként letáborozva közben – nagyjából a szobi hídig „szüreteltünk” (tudniillik, gyűjtöttük zsákokba a hulladékot, szemetet) az Ipolyból.

A 20-án késő délután Kismaroson befejeződött kaland (merthogy ezeknek az ipolytisztításoknak mindegyike nem csupán kemény munka, de nagyon élvezetes társas buli is és közösség-formálódás  egyszersmind!) formális (ki)értékelését meghagyom a szervező Magosfa Alapítvány illetékesé(i)nek; én itt néhány személyes, résztvevői érzést, gondolatot szeretnék közreadni.

A folyó gyönyörű ábrázatát mutatta: élvezet volt  dúsan zöld partjai között, a hol méltóságosan lustára duzzasztott, majd nekilóduló, itt-ott zsémbesen zúgolódó szakaszok hátán siklani. Gémek szép számmal, de gólyák és kormoránok is rebbentek el előlünk, vagy éppen figyelték unottan a vonulásunkat. De fecske, gyurgyalag, jégmadár is incselkedtek velünk, és más madarak is cikáztak, manővereztek flottánk előtt-fölött – s megint mások is hangoskodtak felénk a zöld sűrűből.

A vizet – a rablások, kiugrások csobbanásainak nagyságából és mennyiségéből ítélve – szép számmal népesíthetik be a halak. És a legkülönösebb élmény számomra az volt, hogy az ipolytölgyesi táborunkból úgy harminc méternyi távolságból megfigyelhettem egy hódot, amint az a partról egy leveles faágat cipelt be a vízbe, majd elmerülve valószínűleg elhelyezte azt a hód-home éléskamrájában (szemtanúm: Barbara).

Amit mindenképpen szeretnék közzé tenni, az az idei akció logisztikai része. Jómagam negyedszer vehettem részt a magosfások által szervezett és levezényelt ipolytisztításban (ezért is köszönet nekik), és minden alkalommal nagy tisztelettel figyeltem  (itt-ott éppenséggel segíteni is igyekeztem) azokat a nagyon komoly erőfeszítéseket, amelyeket az általában húsz-egynéhány főből álló társaság ellátása érdekében kifejtettek.

Ha egy kicsit belegondolunk: nagyon nem egyszerű feladvány biztosítani azt, hogy a vízen munkálkodókat  időben, alkalmas helyeken étel-ital fogadja (és itt nem „kenyeret és vizet” kell érteni!), ezekhez a nyersanyagokat, kellékeket, „útravalókat” időben, sokféle igényt és szájízt kielégítően beszerezni; a munkálatokhoz az eszközöket, szerszámokat készenlétben tartani; az „utazók” csomagjait (sátrak, hálózsákok, egyéb olyan felszerelések, amik nem férnek a hajókba) a következő táborhelyig előre szállítani; az éjszakai táborhelyen friss, meleg vacsorát/reggelit készíteni – és még folytathatnám, de ennyi is szemlélteti szerintem a feladat komolyságát. Azét a feladatét, amit az eddigiek során is kiválóan hajtottak végre a magosfás „hadtáposok”; újra és visszamenőleg köszönet ezért nekik.

Azt a szervezettséget, pontosságot, háziasságot – és nem keresvén további dicsérő jelzőket –,  szóval kedves komfortosságot, amit az idei alkalommal nyújtottak, arról csak a legnagyobb dicséret és köszönet hangján szólhatok.

A még felhasználható karakterszám csökkenőben lévén, csak slágvortokban még:

– Bár magam nem támogattam kutyá(s társaság)  részvételét a kalandban, be kell ismernem, hogy nagyon kellemesen csalódtam, és örülök, hogy képletesen egy hajóban evezhettem Tücsökkel és gazdáival (Szob és Kismaros között azután a szó valódi értelmében meg is történt ez);

– Ismét hozzáférhetőbbé tettük az ipolytölgyesi Cserge-malom maradványait – előzetes várakozásomhoz képest a munkálkodók hihetetlen mennyiségű növényi elburjánzástól szabadították meg a romot, és a pihenőhelyet és tájékoztató táblát is tartalmazó környezetét. Gratulálok a csapatnak!

– Kultúrálódhattunk is: Edgár álomba pengetett, Zsolt ismét villantott helytörténetből és geológiából; és felfedeztük magunknak az (ipoly)damásdi vár romját és a közelmúltban kialakított élményparkot körülötte.

Idén kevesebb hulladékkal, szeméttel találkoztunk a folyóban. Bízzunk abban, hogy van alapja Kezo azon következtetésének, miszerint a helyzet ilyen javulásában jelentős szerepe lehet az ipolytisztítási akcióink tudatformáló pozitív hatásának.

Idén sokkal fáradtabbnak éreztem magam a kaland végén, mint két éve, az előző akció befejeztekor:   ám akkor is, most is ez jóleső fáradtság volt. Várom, hogy jövőre ismét jól elfáradhassak az Ipolyon!

(karikátor)